12/10/2009
Barkóczi Janka / Mozinet
A tejesember
/ Süt / Milk /
Tartalom

Az érettségizett Juszufnak nem sikerül az egyetemi felvételije. Egyetlen igaz szenvedélye a versírás. Egy költeménye meg is jelenik egy kisebb irodalmi folyóiratban, de sem a versekből, sem az általa és anyja által árusított, folyamatosan csökkenő árú tejből nem tudnak profitálni.

Semih Kaplanoglu, aki egy ideje a legkülönfélébb filmfesztiválok rajongott üdvöskéjévé lépett elő, most török trilógiájának második részével mutatkozik be Magyarországon. A Jumurta (Tojás) és a Bal (Méz) című filmek között elkészült Süt (Tej) az első epizóddal szoros stiláris és tematikai kötelékben, annak minden erényét és hibáját következetesen átmentve kerül a közönség elé.

Kaplanoglu ezúttal sem bízza magát a véletlenre, s követi az egyszer már bevált taktikát. Történetébe minden, arany állatokat és míves okleveleket bevonzó hívószót akkurátusan beépít, amelyből török nacionalista, keleti romantikus és nyugati megfáradt egyaránt kedvére csemegézhet. Egzisztenciális válság, hagyományok és modernség, a két világtáj dilemmái a maguk bombasztikus és megfoghatatlan módján egyszerre merülnek fel a film terét többé-kevésbé kitevő konyhaasztal és legelő közti távon.

Juszuf (Melih Selcuk), aki a sorozat darabjainak szimbolikus nevű főhőse, ezúttal egy 18 éves kamaszfiú képében jelenik meg, aki édesanyjával (Basak Köklükaya) éldegél egy tradicionális és takaros, ám kevéssé inspiráló vidéki tanyán. Miközben Juszuf verset ír és elvágyódik, behívót és epilepsziás rohamot kap, a háttérben a gyönyörű anya finom szerelmi románca és a hagyományos háztáji tejtermelés megkapó folyamata körvonalazódik. Juszuf belső és külső kálváriája, amely a pubertás számos árnyalata közül egyértelműen a sötétebb, közhelyesebb tónusokban jut kifejezésre, a nehézkes kezdet után végül mégis érdekessé válik, de ezt nem saját magának, hanem éppen a film egyéb körülményeket bemutató, moderált naturalizmusnak köszönheti.